⇐  Előző       I. rész       Következő  ⇒

02. Tartsd meg a parancsolatokat!

„És megkérdé Őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?” /Luk. 18:18./

„Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig mondta: Ezeket: Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Tiszteld apádat és anyádat és szeresd felebarátodat, mint magadat! Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva: mi fogyatkozás van bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat és oszd ki a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva, mert sok jószága volt.”/Mt. 19:17-22./

„Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és a vége a halálra menő út.” /Péld. 14:12./

„Az ifjúnak a törvényről alkotott fogalmai felszínesek voltak. Emberi normák szerint jellemét feddhetetlenül megőrizte. Élete, kívülről nézve, szinte bűntelen volt. Igazán azt gondolta, hogy engedelmességében nem lehet semmi hibát találni. Titokban mégis attól félt, hogy, nincs minden rendben közte és Isten között. Ezért kérdezte: „Mi fogyatkozás van bennem?” /Krisztus példázatai, 391.old./

„Krisztus olvasott a főember szívében. Csak egy fogyatkozása volt: egy életfontosságú elv. Lelkének szüksége volt Isten szeretetére.” /VR. 519.old./

„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” /Ján. 13:55./

„A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr.” /I.Kor. 13:4-7./

„Embereknél ez lehetetlen, de Istennel minden lehetséges.” /Mt. 19:26./

„Mert Krisztus szerelme szorongat minket.” /II.Kor. 5:14./

„Arról ismeritek meg a szeretetet, hogy az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressetek, se nyelvvel: hanem cselekedettel és valósággal.” /I.Jn. 3:16-18./

„Sokan megcsalják saját magukat, mert a szeretet elve nem lakozik szívükben.” /Sons and daughters of God, 49.old. Isten fiai és leányai/

Én is azt gondoltam, hogy megtartom Isten parancsolatait, de Isten szeretete nem uralta lényemet. Amikor saját gyermekeimet fegyelmeztem, gyakran elveszítettem türelmemet és ingerültté váltam, aztán már könnyű volt őket hibáztatni azért, amit én mulasztottam el. Férjemre is nehezteltem és kitartottam saját elgondolásom mellett, amikor nyers vagy önző volt a gyerekekkel. Isten szeretete nem uralt engem.

Amikor másoknak is elmondtam ezeket, gyakran válaszolták: „De mi csupán emberek vagyunk!” „Hogyan juthatunk ilyen szeretet birtokába?” Ha csak emberek vagyunk, nem vagyunk keresztények. A keresztények isteni természet részesei, Krisztus lakozik bennük, a dicsőség reménysége. Betöltekeznek Isten Szent Lelkével és Isten szeretete uralja őket.

„Ha embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” /I.Kor. 13:1-3./

„Tevékenyek lehetünk, sokat végezhetünk, de szeretet, olyan szeretet nélkül, mint amilyen Krisztusban lakozott, soha nem juthatunk a mennyei család tagjai sorába.” /Krp. 158./

„A szeretet a kegyes élet alapja. Senki sem szeretheti Istent igazán, bármi legyen is hitvallása, ha nem szereti önzetlenül testvérét. Ez a lelkület nem alakul ki bennünk pusztán azzal, hogy megpróbálunk szeretni másokat. Krisztus szeretetének szívünkben kell élnie. Amikor énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk.” /Krp. 384.old./

„Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben, a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén... beteljesedjetek az Istennek egész teljességével.” /Ef. 3:14-19./

⇐  Előző       I. rész       Következő  ⇒