⇐  Előző       I. rész       Következő  ⇒

01. Tapasztald az evangélium erejét!

„Margit segíts rajtam!”
Ez a végső kétségbeesésből fakadó könyörgés volt az, ami kutatásra ösztökélt, ez a kutatás aztán olyan utakon, módokon alakította életemet, ahogy még csak álmodni sem mertem volna.

Családunk még éppen csak hogy visszatért Amerikába a Fülöp-szigeteken és Indiában eltöltött tízévnyi misszionáriusi szolgálat után, amikor elhatároztam, hogy rövid látogatást teszek Kanadában élő rokonaimnál. Nagy családunk van. A tizenegy gyermek közül én vagyok a második.

Azon a héten, szombaton délután, amikor meglátogattam őket, szüleim és néhány testvérem éppen együtt voltak, a társalgás pedig egy abban az időben és azóta is sokat vitatott témáról folyt. A hit általi igaz élet kérdéséről. Családom néhány tagja már jó ideje tanulmányozta ezt a gondolatkört. Miközben édesapánkkal erről beszélgettek, néhány olyan elgondolást is megemlítettek, amelyek látszólag eltértek apa üdvösségre vonatkozó meglátásától. Minthogy én is jelen voltam, apánk azt remélte, hogy most aztán végére járhat a dolognak, hiszen én egy prédikátor felesége vagyok. Magam is misszionárius voltam. Úgy vélte, hogy nekem tudnom kell, és bizonyára tudom is a megfelelő választ.

Tehát, amint testvéreim új felismeréseiket vázolták, apám engem kérdezett: „Margit, mondd csak, igazuk van?”

Azonban minden egyes esetben csak ezt tudtam felelni gyámoltalanul: „Apám, nem tudom.”

Ahogy folyt a beszélgetés, észrevettem, hogy apámat egyre inkább hatalmába keríti egy belső aggodalom: Vajon a mennyek országára vonatkozó reménysége futóhomokra épült?

Elképzelése, - röviden és egyszerűen fogalmazva az volt, - hogy csak fogadd el Jézust, tegyél meg minden tőled telhetőt az Isten iránti engedelmesség terén s így majd fokozatosan győzelmet aratsz bűneid felett.

Így aztán szinte egész életén át azzal próbálkozott, hogy legyőzze bűneit, a haragot, a neheztelést, ingerültséget, türelmetlenséget, viszálykodást és az érzéki vágyat, miközben hitte, hogy üdvözítő közösségben él Krisztussal, aki befedezi tulajdonított igazságával. Most pedig a szív megtisztításáról, Istennek a bűnök elkövetésétől megtartó hatalmáról hall.

A beszélgetés során nem apám volt az egyetlen, aki belső nyugtalanságot érzett. Én is! Mert be kellett ismerjem, hogy lényegét tekintve, semmit sem tudok a hit általi igaz életről. Vallásos életem éppen olyan volt, mint apámé - Tedd a tőled telhető legjobbat! Mivel megrögzött, visszatérő bűneim voltak kisebbségben, úgy látszott, mintha a győzelem birtokosa volnék.

Másnap apám félrehívott és kiöntötte szívét előttem. Mélységes aggodalommal beszélt fiatalkori bűneiről, amelyek még mindig oly súlyosan nehezednek rá. Megvallotta hányféle úton-módon vétett családja ellen az elmúlt évek során. Fiatalkorában elkövetett bűneinek egész bűnterhe, mint valami hatalmas hegy, tornyosult fel előtte és elbukással, megsemmisüléssel fenyegette. A hajlamok pedig, amelyek ezeket a bűnöket elkövettették vele, még mindig hatalmukban tartották. Amit nem akart cselekedni, azt cselekedte. Képtelen volt arra, hogy nyomásuk alatt uralkodjon önmaga felett. Ő is elmondhatta volna: „Akarhatom azt, ami jó, de véghezvinni nem tudom. Oh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”

Ez idő tájt 78 éves volt. Szíve pedig olyan rossz állapotban, hogy minden pillanatban felmondhatta a szolgálatot. Ugyanakkor azt is jól tudta, hogy csak a győztes jut be a mennyek országába. Akkor történt aztán, ahogy apuka nappali szobájában ültünk, hogy hozzám fordult kétségbeesésében: „Margit segíts rajtam!”

„Mindenütt vannak szívek, akik vágyakoznak valami után, ami nincs birtokukban. Olyan hatalom után sóvárognak, ami uralomra segíti Őket a bűn felett, olyan erő után, ami kiszabadítja őket a gonosz kötelékeiből, erő után, ami egészséget, életet és békét nyújt nekik.” /A nagy orvos lábnyomában, 143. old./

Ahogy apám esdeklő arcába néztem, hirtelen ráeszméltem, hogy semmim sincs, amit egy bűnösnek felkínálhatnék. Az egyetlen gondolat, ami akkor eszembe jutott, újra csak ez volt: „Apa, próbálkozz még keményebben!” Ez az ötlet azonban nevetségessé tett önmagam előtt, hiszen egész életében ezzel próbálkozott. Ez a próbálkozás pedig csak vereséget eredményezett.

Azzal az eltökéltséggel tértem haza, hogy teszek valamit, hogy apámon segítsek. Addig fogom tanulmányozni a hit általi igaz élet gondolatkörét, amíg el nem tudom mondani neki, hogyan érheti el a győzelmet. Bizonyára van mód rá!

Először unalmasnak tartottam az egészet. Csak az a belső, ösztönző vágy - hogy segítsek apámon -, késztetett továbbhaladásra. Ám ahogy tovább folytattam a Biblia tanulmányozását, gondolatvilágomban megérlelődött egy ünnepélyes, komoly felismerés: Nemcsak apámnak van szüksége segítségre. Nekem is! Lassan ráeszméltem, hogy vallásos életem nem volt több a törvény iránti puszta engedelmességnél. Nem tudtam, hogyan adjam át lelkemet, hogy a Szent Lélek uralja és irányítsa.

„Sokan, akik keresztényeknek nevezik magukat, csupán erkölcsös, jóérzésű emberek... A Szent Lélek munkája előttük egészen idegen.” /Krisztus példázatai, 315.old./

Minthogy természetem szerint mindig is hajlottam az együttműködésre és mivel arra tanítottak, hogy legyek engedelmes Isten és szüleim iránt, akaratlanul is eljutottam oda, hogy bízzak saját engedelmes voltomban. Azt gondoltam magamról, hogy sikeres, eredményes keresztény vagyok.

„Aki tökéletesnek, vagy elég jónak tartja magát és lelkiállapotával elégedett, az nem törekszik arra, hogy Krisztus kegyelmének és igazságának részesévé legyen.” /Gondolatok Krisztus hegyibeszédéről, 7.old./

Igazán szerettem Istenért munkálkodni, s közben egyáltalán nem voltam tudatában annak, hogy valamit nélkülözök, ami üdvösségem szempontjából életbevágóan fontos.

„A nép kevesebbet tud a megváltás tervéről és arról a szükségletéről, hogy további oktatásban kellene részesül jön ennél a minden másnál fontosabb téma területén, mint bármelyik más területen.” /BT. 4.k. 394.old./

„Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát megismervén és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, nem vetették alá magukat az Isten igazságának.” /Róm. 10:2-3./

„Az igazi hit igényt tart Krisztus igazságára, a bűnös pedig Krisztussal közösségben győztessé lesz, mert isteni természettel kerül közösségbe. Így aztán az emberi és isteni összekapcsolódik. Az, aki kísérletet tesz arra, hogy saját cselekedetei által tartsa meg a törvényt és így jusson a mennybe, a lehetetlennel próbálkozik. Engedelmesség nélkül nem üdvözülhet az ember, ám cselekedetei nem önmagából kellene fakadjanak. Krisztusnak kellene munkálkodnia benne, munkálva mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből.” /Válogatott üzenetek, 1.k. 363.364.old./

„Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék. Mert mi az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” /Ef. 2:8-10./

Ahogy a megváltás terve egyre jobban megvilágosodott előttem, a Biblia és a Prófétaság Lelke írásai élő kenyérré, élő vízzé váltak éhező, szomjas lelkem számára. Rátaláltam az élő hitre!

„Ahogy Igéjéből táplálkoznak, tapasztalni fogják, hogy az Ige lélek és élet. Kiirtja a földies, megtéretlen természetet, és Jézus Krisztusban új életet ad.” /VR. 391.old./

Amint elkezdtem férjemmel is megosztani felfedezéseimet, ő is csatlakozott hozzám a keresésben. Nekiláttunk, hogy átgondoljuk, megvitassuk az új meglátásokat: Így aztán beszélgetésünk egyre jobban és jobban lelki témakörökre összpontosult. Gyermekeink is megsejtették ezeknek a beszélgetéseknek a jelentőségét és látva az életünkben végbemenő változásokat, saját életükben is szerették volna elérni ezek lelki valóságát.

„Az örök életért vívott küzdelemben nem támaszkodhatunk egymásra. Az élet kenyerét egyen-egyenként kell fogyasztanunk. Egyénenként kell részesülnünk belőle, hogy testünk, lelkünk, és gondolatvilágunk megelevenedjék, megerősödjék átformáló ereje által.” /BT préd. 385.old./

Miután rátaláltam a Jézussal való élő tapasztalatra, azért kezdtem imádkozni, hogy vajha az Úr visszaküldene apámhoz és családunk tagjaihoz. Arra vágyódtam, hogy megosszam velük az üdvösség csodálatos igazságait, amit megtanultam.

„Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál.” /Acs.22:15./

„Térj vissza házadhoz és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled.” /Luk. 8:39./

Ez az, amit mindenki megtehet, akinek szívét Isten kegyelme érintette. Ez az a bizonyságtevő szolgálat, amire Isten felszólít, mert enélkül elpusztul a világ.

„Az evangéliumot ne élettelen elméletként képviseljük, hanem az élet megváltoztatására is képes hatalomként mutassuk be. Istennek olyan szolgák kellenének, akik arról a tényről tesznek bizonyságot, hogy Isten kegyelme által Krisztuséhoz hasonló jellemre tehetnek szert és örvendezhetnek nagy szeretetének bizonyosságában.” /A nagy Orvos lábnyomában, 99.old./

„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére... mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.” /Róm. 1:16, 17./

Ahogy családommal is megosztottam azt, amit Krisztusban megtaláltam, különösen mély hálát éreztem azért, hogy apámra és anyámra oly nagy hatással volt Krisztus evangéliumának üdvözítő üzenete. Apánk három héttel később eltávozott közülünk.

Néhány testvérem azt mondta: Ez egész életünket meg fogja változtatni, Nem tarthatod meg magadnak. Megosztanád barátainkkal is? Beszélnél róla a gyülekezetben? Amint tapasztalatomat másokkal is megosztottam, azt kérték, tegyem könyv-alakban is hozzáférhetővé kutatásaimat.

„Azt szeretném, ha ezt a gondolatkört különösen jól megértenéd, mert az eszmék zűrzavara tartja vissza a lelkeket attól, hogy az igazságnak engedelmeskedjenek, valamint az, hogy nem tudják, hogyan rendeljék alá akaratukat és értelmüket Jézus Krisztusnak. Különleges eligazításra van szükségük: hogyan válhatnak keresztényekké.” /Evangelizálás, 152.old./

„Sokan tudatában vannak nagy hiányosságaiknak: olvasnak, imádkoznak, elhatározásokat tesznek és mégsem jutnak előre semmit. Úgy tűnik, nincs erejük ahhoz, hogy ellenálljanak a kísértésnek. Ennek az az oka, hogy nem hatolnak elég mélyre. Nem törekednek a lélek gyökeres megváltozására, hogy a lelkükből „kiömlő folyamok” tiszták lehessenek és magatartásuk bizonyíthassa : Krisztus uralkodik lelkükben. Minden jellemhiba a szívből származik. Büszkeség, hiúság, rossz természet, kapzsiság, a Krisztus kegyelme által meg nem újított természetes szívből fakadnak.” /Magasztos elhívásunk, 336.old./

„Ne engedd, hogy bármi is elvonja figyelmedet erről a kérdésről: ’Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?’ Élet és halál kérdése ez, amit egy örökkévalóságra el kell döntenünk.” /Válogatott üzenetek, 1.k. 171.old./

„Kutassátok, óh, kutassátok szomjas szívvel a drága Bibliát. Soha ne add fel a kutatást addig, míg meg nem győződsz arról, hogy közösségben vagy Istennel, s amíg meg nem tudod rád vonatkozó akaratát.” /Krp. 111.old./

„A feltételezett reménység, ha nem több annál, romlásotokra lesz. Mivel Isten szerint álltok vagy estek, ezért a bizonyságot is ott kell keresnetek esetetekre. Ott fedezhetitek fel: mit kell tennetek, hogy kereszténnyé legyetek.” /BT.1.k. 163.164.old./

„Álljatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában.” /Kol, 4:12./

„És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának reménysége.” /Ef. 1:18./

A Bibliában van jó néhány példa arra, amikor emberek, akik azt gondolták magukról, hogy ők igaz keresztények, később rájöttek, hogy becsapták saját magukat.

⇐  Előző       I. rész       Következő  ⇒