⇐  Előző       II. rész       Következő  ⇒

02. Ne állj ellene vonzásának!

"Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól: mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetettek, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekben vagyon.” /Zsid. 12:25./

„Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincs több." /Ésa. 45:22./

"Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám, hallgassatok, hogy éljen lelketek és szerzek veletek örök szövetséget..." /Ésa. 55:3./

"Isten világossá tette az utat mindazok előtt, akik úgy döntenek: hallgatnak rá, megbánják bűneiket és hisznek. Az egész menny a bűnös együttműködésére vár és az egyetlen akadály, ami útjában áll, az, amit csak ő tud eltávolítani, ez pedig saját akarata. Alá kell rendelje Isten akaratának, és bűnbánattal, hit által Istenhez kell járulnia szabadulásért. Isten senkit sem kényszerít akarata ellenére. Krisztus vonz, de nem erőszakol." /RH. 1896.márc.24./

"...örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat". /Jer. 31:3./

"Az Istenhez közeledés legelső lépése: meg kell ismerni és el kell hinni azt a szeretetet, amivel Isten viseltetik irántunk, mert szeretetének vonzása által késztet arra, hogy Hozzá menjünk." /Gond.a hb.-ről, 104.105./

"Vannak emberek, akik mit sem tudnak arról, milyen az Atyával való emberi szeretetteljes bizalom-kapcsolat. Szükségük van arra, hogy sok-sok időt töltsenek azzal, hogy a mennyei Atyáról tanuljanak. Rá kell jöjjenek, hogy Ő mennyire más, mint a földi apák. Arra vágyik, hogy megbocsátó szeretetével Magához ölelje őket. A keresztről áradó fény kinyilatkoztatja Isten szeretetét. Szeretete Hozzá vonz. Ha nem állunk ellene ennek a vonzásnak, akkor a kereszt lábához fog vezetni, mint olyanokat, akik megbántak bűneiket és akikért a Megváltót megfeszítették. Ekkor Isten Lelke hit által új életet hoz létre a lélekben. A gondolatok és vágyak összhangba kerülnek Krisztus akaratával. A szív, az elme újjáteremtődik annak képmására, Aki azon munkálkodik, hogy egészen alárendeljük magunkat Neki." /VR. 175.176.old./

"Mindenkit kiszabadít a romlottság verméből és a bűn hálójából, aki engedi, hogy megmentse. Csüggedt lélek, bátorodj! Akkor is, ha gonoszul cselekedtél. Ne gondold, hogy Isten talán megbocsátja vétkedet, és talán közel enged magához. Isten megtette az első lépést. Amikor még lázadtál ellene, keresésedre indult. A melegszívű pásztor otthagyta a kilencvenkilencet és kiment a pusztába, hogy megkeresse az elveszettet. A sérült, megsebzett, pusztuló lelket szeretettel karjába zárja és örömmel vitte a biztonságos akolba." /Krp. 188.old./

"Mimódon menekedhetünk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?" /Zsid. 2:3./

Ha nem ébredünk tudatára elveszett állapotunknak, könnyű nem törődni a nagy üdvösséggel. A balga szüzek, Nikodémus, a langymelegek és én, mind azt gondoltuk, hogy üdvözítő közösségben vagyunk Istennel és ezért nem is törődtünk azzal, hogy megtaláljuk a helyes utat. Isten tudta, hogy én elveszett állapotban voltam. Azt is tudta, hogy csak akkor fogom megérteni szükséghelyzetemet, ha Igéjét tanulmányozom. Így aztán éveken át arra késztetett, hogy így tegyek. Ám annyira el voltam foglalva az Istenért végzett munkával, és annyira nem tudtam saját szükségletemről, hogy nem szakítottam időt Ige-kutatásra. Amikor apám segítségért kiáltott, akkor is arra törekedtem, hogy kérdéseire feleletet találjak, mégis, így döbbentem rá saját szükséghelyzetemre.

"Igazi önismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét figyeljük, igazi megvilágításban látjuk meg saját gyengeségeinket, szegénységünket és hibáinkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk rongyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyíthatatlanok vagyunk, mint minden más bűnös. Belátjuk, hogy ha üdvözülni fogunk, azt nem saját jóságunknak köszönhetjük, hanem Isten végtelen kegyelmének." /Krp. 159.old./

⇐  Előző       II. rész       Következő  ⇒