⇐  Előző       II. rész       Következő  ⇒

01. Ő vonz téged

"Én, amikor felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok." /Ján. 12:32./

"A legelső és legfontosabb, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a bűnhordozó és bűnöket megbocsátó Üdvözítő hirdetése által meglágyuljon és megalázkodjon a lélek. Tegyük tehát a lehető legvilágosabbá az evangéliumot." /Ev. 264.old./

"És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, mert nem azért küldte Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa.” /Ján. 3:14-17./

"És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartanunk." /Acs. 4:12./

"És nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből." /Máté 1:21./

"Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit." /Ján. 1:29./

"A golgotai kereszt álljon fensége fényében minden ember előtt, hogy kedélyüket áthassa és gondolataikat foglyul ejtse. Akkor szellemi képességeiket isteni erő eleveníti majd meg..." /Gond. a hb.-ről, 44.old./

"Mert tetszett az Atyának, hogy Benne lakozzék az egész teljesség, és hogy Őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által." /Kol. 1:19,20./

"Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk, de az Úr mindnyájunk vétkét Őreá veté." /Ésa. 55:6./

"Azonosult velünk, hordoznia kellett bűneink, bajaink terhét. A Bűntelennek a bűn szégyenét kellett éreznie. A békesség kedvelőjének harcban kellett élnie: az igazságnak a hamisság közepette, a tisztaságnak a hitványsággal. Minden bűn, viszály, szennyes vágy, amit a törvényszegés magával vont, szenvedés volt Jézus lelkének." /VR. 111.old./

"Egyedül Krisztus élte át saját tapasztalataiban azokat az aggodalmakat és kísértéseket, amelyek az emberek lelkére nehezednek. Egy asszonytól született embert sem ostromoltak a kísértések oly mértékben, senki sem hordozta úgy a bűn és a világi fájdalmak terhét. Nem volt rajta kívül senki más, akinek együttérzése olyan mély és gyengéd lett volna. Mint az emberiség minden tapasztalatának részese, nemcsak velük, hanem minden megkísértett és küszködő emberrel is képes együtt érezni." /Nev. 78.old./

„Megváltónk azért jött erre a világra, hogy emberi természetben minden olyan kísértést elszenvedjen, ami az embert szorongatja. Életében felmérte a ravasz ellenség csaló, csábító és pusztító hatalmát"./Isten fiai és leányai, 230.old./

"Azáltal, hogy Önmagában tapasztalta Sátán kísértéseinek és az emberi szenvedések és erőtelenségek erejét, tudni fogja, hogyan segítsen azokon, akik erőfeszítéseket tesznek, hogy magukon segítsenek." /RH. 1875.márc.18./

„Nem szennyezte be romlottság. A bűn számára idegen volt. Mégis imádkozott. Gyakran erős kiáltás és könnyhullatás között. Imádkozott tanítványaiért, Önmagáért. Így azonosította Magát szükségleteinkkel, gyengeségeinkkel, hiányainkkal, amelyek oly mindennaposak az emberi nem számára." /2.BT. 508.old./

„Mihelyt a kísértés pusztájába lépett, Krisztus ábrázata megváltozott... A világ bűneinek terhe nehezedett lelkére. Arckifejezése olyan mérhetetlen fájdalmat, mélységes kínszenvedést fejezett ki, aminek az elbukott ember soha nem ébredt tudatára. A világra nehezedő jaj és szenvedés mindent elborító áradatát élte át. Ismerte a kényeztetett vágyak és szentségtelen szenvedély erejét, ami a világot uralta, ami az emberre kifejezhetetlen szenvedést zúdított.” /Vál.üz.1.k. 271.old./

„Ha Sátán egyetlen bűnt is el tudott volna követtetni Krisztussal, ha rá tudta volna venni akárcsak egyetlen olyan gondolatra vagy tettre, amellyel foltot ejt tökéletes tisztaságán, akkor a sötétség fejedelme győzött volna az ember Kezesén, és megszerezte volna magának az egész emberiséget. Sátán meg tudta gyötörni Krisztust, de nem tudta beszennyezni. Tudott fájdalmat okozni Neki, de nem tudta megfertőzni. A hosszú küzdelem és megpróbáltatás színterévé tette életét..." /PK. 701.old./

"Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta minden Ő prófétájának szája által, hogy Krisztusának szenvednie kell, így teljesedett be." /Acs. 3:18./

"A földön eltöltött életének 30 éve alatt szívét elképzelhetetlen kínszenvedés gyötörte. A jászoltól a Kálváriáig vezető ösvényt kín és fájdalom árnyékolta be. Fájdalmak férfia, kínszenvedések ismerője volt, aki olyan szívfájdalmat viselt el, amit az emberi nyelv még csak lefesteni sem képes… Bár teljes gyűlölettel viseltetett a bűn iránt, mégis lelkére vette az egész világ bűnét. Noha nem vétkezett, elviselte a bűn büntetését és felkínálta magát, hogy a vétkes helyettese legyen. A bűn teljes súlyával nehezedett a világ Üdvözítőjének isteni lelkére. Magára vette Ádám fiainak és leányainak bűnös gondolatait, gonosz szavait, ördögi tetteit, - melyek megtorlásért kiáltottak, - mert Ő lett az ember helyettesévé. Bár nem az ő bűne volt és lelkét felsebezte, felsértette az emberek törvényszegése, Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi, Isten igazsága lehessünk Őbenne." /Vál.üz.1.k. 322.old./

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy bár gazdag volt, szegénnyé lett érettünk, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." /II.Kor. 8:9./

"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi, Isten igazsága lehessünk Őbenne." /II.Kor. 5:21./

"Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő érdemel. Elítélték a mi bűneinkért, amelyekben semmi része nem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amiben nekünk nincs semmi részünk. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy az Ő életét nyerhessük el." /VR. 25.old./

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk..." /I.Pt. 2:24./

"Végső óráiban, miközben a kereszten függött, a legvégsőkig tapasztalta, amit az embernek kell tapasztalnia, amikor a bűn ellen küzd. Megismerte, milyen rosszá válhat az ember, ha enged a bűnnek. Megismerte azokat a következményeket, amelyekkel az Isten törvényének áthágása jár, mert az egész világ bűnterhe nehezedett Reá." /5.BK. 1082.old./

„Sátán ádáz kísértéseivel kínozta Jézus szívét. Az Üdvözítő nem volt képes arra, hogy tekintetével áthatoljon a sírkamrát elzáró kőtömbön. Egyetlen biztató reménysugarat sem látott, hogy majd győztesként jön elő a sírból, és semmi biztosíték nem volt arra, hogy az Atya elfogadja áldozatát. Krisztus attól félt, hogy a bűn olyan súlyos Isten szemében, hogy örökre elszakítja az Atyától. Krisztus azt a lelki kínt érezte, amit a bűnösök éreznek majd, amikor az irgalom nem könyörög többé a bűnös emberiségért. A bűnnek az az érzete volt ez, ami az Atya haragját Krisztusra, az emberek helyettesére zúdította, ami olyan keserűvé tette a poharat, amit kiürített, és ez törte össze Isten Fiának a szívét." /VR. 753.old./

"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett." /Luk. 19:10./

"Mialatt a bűnös még távol van az atyai háztól, miközben még a bűnök országában pazarolja el javait, az atyai szív már feltárult előtte. Az Istenhez való visszatérés minden ébredező vágya: a Szentlélek gyengéd figyelmeztető szava, amely az elveszett vándort az Atya szerető szívéhez vonja." /Jvt. 54.old./

"Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem meg nyájamat és magam tudakozódom utána. Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között: így tudakozódom nyájam után és kiszabadítom őket minden helyről, ahová elszóródtak a felhőnek és a borúnak napján."/Ezék. 54:11.12./

"A példázatban a pásztor kimegy, hogy megkeressen egyetlen juhot, egyet, ami a legkisebb mennyiség. Ha csak egyetlen elveszett lélek lett volna, Krisztus meghalt volna azért az egyért is. A nyájtól elkószált juh a leggyámoltalanabb teremtmény. A pásztornak kell megkeresnie, különben nem talál vissza a nyájhoz. Ez arra a lélekre is érvényes, aki eltávolodott Istentől. Olyan gyámoltalan, mint az elveszett juh. Ha a szerető Isten nem siet segítségére, nem talál vissza Hozzá." /Krp. 187.old./

„Valaki által, aki éppen olyan láthatatlan, mint a szél, Krisztus folyamatosan munkálkodik a szívben. Lassan-lassan, talán az ember számára észrevétlenül, a kapott benyomások a lelket Krisztus felé vonják. Ilyen élményeket kaphat az ember, ha Róla elmélkedik, ha olvassa a Szentírást, vagy egy prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak, amikor a Szentlélek határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát Istennek. Sokak szerint ez a hirtelen megtérés, valójában azonban Isten Lelke hosszan tartó munkájának eredménye, türelmet, időt igénylő folyamat." /VR. 172.old./

⇐  Előző       II. rész       Következő  ⇒